A férjem amolyan autodidakta informatikus. Nincs ilyen jellegű végzettsége vagy másmilyen képzettsége, egyszerűen csak lenyűgözi a technika, így képes időt és energiát nem spórolva mindenféle cikkeket elolvasni szabadidejében a témáról, folyton valami kütyün lóg, szétszed mindent, aztán több vagy kevesebb sikerrel rakja ezeket össze. A kudarc eddig még sosem keserítette el, tanúlópénz, ezt szokta mondogatni, miközben a néha már teljesen javíthatatlanná tett eszközöket kidobja vagy eladja alkatrésznek, majd újat vesz.

Folyamatosan próbál engem is berántani ebbe a hobbijába, ezt már inkább kevesebb, mint több sikerrel teszi. Fantasztikusnak tartom én is a technológiát, de annyi energiát sosem lennék hajlandó beleölni a megértésébe, mint ő. Tavalyelőtt karácsonyra kaptam tőle egy Asus márkájú notebookot. Azelőtt is volt számítógépem, de mindig is asztali gépem volt, nem is tudom elmondani, mekkora könnyebbséget jelent nekem ezzel szemben egy laptop büszke birtokosává válni. Azonban, amekkora öröm, akkora konfliktusforrás is a kütyü. Bármi baja legyen ugyanis, nem vagyok hajlandó megengedni neki, hogy ő kezdjen hozzápiszkálni. A saját notebookjával azt csinál, amit akar, de az enyémen rengeteg számomra fontos információ, szöveg, fotó stb. van lementve, én ezeket nem merem kockára tenni. Helyette inkább a PCmentorhoz viszem.

Nem mondanám, hogy egyébként sok baj van a géppel, sőt, igazán meg vagyok elégedve vele. De azért én évente elviszem kitisztíttatni, meg egyébként is, szeretem, ha ránéznek profik, nem szeretem az olyan jellegű meglepetéseket, amelyeket egy hirtelen elromlott számítógép tud okozni. Egyszer történt meg, hogy túl hangosnak ítéltem a ventillátorát, ekkor kezdtem Asus szervizek után kutakodni. A PCmentor budai irodájához viszonylag közel lakunk, egyszer arra sétálva láttam ott a logót kitéve, szóval ez volt kábé az első szerviz, aminek utána olvastam. Már a weboldaluk nagyjából szinte azonnal meggyőzött, szóval nem hezitáltam sokat, hozzájuk fordultam segítségért. Teljesen meg vagyok elégedve mind a hozzáállásukkal, mind pedig az elvégzett munkával. Az eredményeiket látva, még a férjem is belenyugodott a döntésembe, miszerint inkább szervizbe viszem a laptopom, mintsem az ő szakértelmére bízom.

Persze nem lehet azt mondani a férjemről, hogy vakon bízna a saját tudásában, beismeri azért, hogy vannak dolgok, amelyekkel már ő sem tud, mit kezdeni. Idén nyáron például leöntötte a saját laptopját kávéval. Az övé is ugyanolyan márkájú, mint az enyém. Mondtam is neki, hogy milyen jó, hogy nem kell Asus szervízek között keresgélni, mikor ismerünk már egy jót! Miután a férjem az ajánlásomra a PCmentor szakértelmére bízta a saját gépét, azóta ő is megérti, hogy én miért viszem csak hozzájuk a gépemet. Nagyon jól megtalálták a közös hangot az úriemberrel, aki átvette tőle a laptopot, sőt, azt mondja, még tanult is a szervízben, a következő ilyen esetnél így már nem is kell szerelőhöz vinni a leöntött laptopot, majd otthon szétszedi és megjavítja ő. Én kicsit szkeptikus vagyok, de a világért se rontanám el a kedvét. Persze ebbe sose szólnék bele, ha nem akarja szervízbe vinni a gépét, nem fogja, ő sem szól bele abba, hogy én meg szívesen ugrom be a legapróbb kérdésemmel is a PCmentorhoz. Úgy kiegyensúlyozott és boldog a kapcsolatunk, hogy mindenben hagyunk teret a másiknak, és tiszteletben tartjuk egymás döntéseit.