Mi számomra az emlék?

Ez a kérdés talán furcsának hangozhat, mert mindenki meg tudja mondani, hogy mi az emlék … hát amire emlékszik. Igen, lehet ez egy élmény, egy új könyv, a kedvenc lemezem, egy mozijegy, és még sorolhatnám.  Én mindig is nehezen váltam meg a cuccaimtól, akár egy füzet még az általános iskola alsó tagozatából, vagy egy szép szalvéta, egy apró cetli, amit még az egyik barátom írt. Mindenről eszembe jut valami, amire szeretnék emlékezni, vagy úgy gondolom, hogy még jó lesz a jövőben akármire is. Emlékein őrzése nagyon fontos, ezekből táplálkozunk, ezek építik fel személyiségünket, az életünket. Az interneten erről lehet több helyen is olvasni, múltkor én is rátaláltam egy ilyen oldalra.

Mi jutott eszembe?

Az egyik nap éppen rendet raktam az egyik szekrényem polcain, mert időnként felgyűlnek a kacatok és olyankor rászánom magam, hogy na jó, most már végre tényleg neki állok, kitakarítok, szelektálok, szortírozok, tehát mindent, ami egy ilyen pakolással jár. Azonban ilyenkor hatalmas küzdelmek folynak egy egy apróság miatt, hogy megtartsam őket, vagy sem, elég nehéz döntés. Például régen a parfümjeimet sem használtam el, nehogy elfogyjanak, pedig ha nem használom őket, akkor úgy is elmegy valamennyire az illatuk, vagyis már nem lesz az az igazi, finom. De így vagyok az egyik kézműves natúr szappanommal is, amit még egy hastáncfellépés után kaptam és nagyon jó illata van és pozitív hatásai a bőrre. szívecske alakú és egy szép, lila színű kendőbe van csomagolva. Rá van kötve egy cetli, amin köszönetnyilvánítás is van, ugye, mert egy fellépés után kaptuk ajándékba, továbbá olvasható még az is rajta, hogy hogyan kell használni és a jótékony hatásai, na meg még egy dolog. Igen. Hogy meddig felhasználható. Bár nem nagyon értek a szappanokhoz, de azért valamit csak jelez az a dátum, ami fel van tüntetve rajta. Hosszas gondolkodás után erőt vettem magamon, majd kidobtam, mert féltem, hogy szétrohad vagy ilyesmi és egyszer arra kelek, hogy a szekrényben valami ismeretlen anyag terjeszkedni kezd. Látjátok, megint így jártam, ahelyett, hogy elhasználtam volna. De egyszerűen csak meg akartam tartani emlékbe, de van, amit csak az elménkben tarthatunk meg.

A bátyám számomra tökéletes tanácsa

Olyan lány vagyok, akinek fiú testvére van, aki ráadásul idősebb, így például fiúzás meg akár öltözködés terén nem sok praktikus tanáccsal tudott ellátni. De nagyon sok dolgot köszönhetek neki és ez is ilyen.

Egyik nap éppen a kinőtt ruháimtól váltam meg nagy szomorúan, de legalább tudom, hogy ezt megkapják az unokatesóim és ők nagyon fognak örülni nekik, én meg már úgysem hordom őket. Nevetve odajött hozzám Levi, hogy már megint milyen sanyarú képet vágok, miközben pakolom a pólókat, szoknyákat, nadrágokat. Mutattam neki egy felsőt, mondtam, hogy ez volt a kedvencem. Erre ő azt tanácsolta, hogy fotózzam le és ha úgy van még varrathatok is egy ugyan olyat, csak más méretben. Így a képet mindig meg tudom nézni, és a hálózati adattárolás amúgy is biztonságos, szóval oda nyugodtan feltölthetem a féltett kincseimről a képeimet. Meg is fogadtam a tanácsát és ez után mindig éltem is a lehetőséggel. Egész rövid idő alatt sokkal több fölösleges, évek óta nem használt kacattól váltam meg, mert számomra elég volt a tudat, hogy a gépen bármikor megnézhetem őket és még sem állnak itt a házban úgymond porfogónak.

Amikor nagyon meglepődtem, mert egy olyan képet találtam, amit nem én csináltam

Egyik délután éppen a gépemen levő képeket meg dokumentumokat rendezgettem, amikor találtam egy albumot. Pár évvel ezelőtti, az utolsó hastáncfellépésemen készült. Meg is nyitottam a képeket, hogy kicsit nosztalgiázzak, mert eléggé hiányzik a tánc meg ez a jellegű mozgás és amúgy is imádtam fellépni. Az utolsó kép azonban nem rólam készült, hanem a kis szívecske alakú natúr szappanról, amit ajándékba kaptunk a fellépés után. Megnéztem a tulajdonságokat a képről és láttam, hogy az nem akkor lett feltöltve a gépre meg lefotózva, mint amikor a többi, tehát nem a fellépés idején, hanem pár hónappal ezelőtt. Azonnal kérdőre is vontam anyát, hogy ő fotózta-e le a szappant, amitől nem rég megváltam, mert már lejárt, szóval úgysem használtam volna el. Ő csak megrázta a fejét, majd a bátyám felé intett. Kiderült, hogy ő volt a tettes. Elmesélte, hogy amikor pakoltam a szekrényemet, akkor ő ezt még gyorsan lefotózta, mert már akkor eszébe jutott az ötlet, hogy inkább képeket őrizzek meg itthon, minthogy tele legyen kacatokkal a ház. És milyen igaza is van. Néha tudni kell megválni tárgyaktól, hiszen egy a fontos, az, hogy a hozzá fűződő emlékeket megőrizzük.