A számítógépes világ sosem volt számomra olyan egyértelmű, mint a velem egyidősek körében. Úgy értem, hogy manapság már elvárás, hogy félig zseni legyél informatikából, sőt, aki informatikus, az igazán kellendő a munkaerőpiacon és ezáltal nagyon jó fizetést is kapnak. Nem meglepő, hiszen nekik is rengeteg mindent kell fejből tudniuk, én örülök, ha az alapfunkciókat ki tudom használni. Nem vagyok oda amúgy sem az ilyen technikai kütyükért, pedig mára már ezek uralják az életünket. Mindenki a tömegközlekedésen a telefonját vagy a tabletjét bújja, sőt van, aki ilyen kütyün keresztül olvas. De olyat is szoktam látni, hogy valaki a metrón laptopozik, vagy azért, mert dolgozik, vagy csak szimplán azon chatel.

Van egy barátom, akivel nagyon jóban vagyunk, ő informatikus. Ő szokott nekem segíteni, ha éppen valami gond adódik a laptopommal. Olyankor azonnal őt riasztom, hiszen a munkámhoz elengedhetetlen a számítógép használata, viszont, ha tönkremegy, vagy valami gond támad, akkor én abszolút semmit nem tudok vele kezdeni. Egyszer, amikor a laptopommal gond volt, elvitte magára a munkahelyére, hogy ott gyorsan átnézze, mi pedig megbeszéltük, hogy majd oda megyek érte és onnan hozom el. Amikor ott voltam nála, pont a kollégáival beszélgettek, és volt egy kütyü náluk, amiről fogalmam nem volt, hogy mi az. Végül is elmondták, hogy egy hálózati adattároló, de igazából semmi különleges, annyira nem fontos, hogy én mélyebben belemenjek a témába. Nem is foglalkoztam vele, igazából engem a saját laptopom érdekelt, hogy megmenthető-e avagy sem. Szerencsére sikerült megcsinálnia, én pedig nagyon boldog voltam, hogy nem kellett egy másikat vennem.

Aztán haza is mentem a laptopommal a táskámban, és neki álltam este még az e-maileimnek, és ami fontos volt, arra még válaszoltam. Közben jött egy üzenet a telefonomra, hogy a barátomnak, akiről előbb is szó volt, tönkrement az autója, tudnék-e segíteni neki, mivel tudja, hogy nekem nagyon jó autószerelőm van. Megadtam neki a telefonszámát, másnap fel is hívta, az ismerősöm pedig megnézte az autót, hogy mégis mi lehet a baja.

Ő egyből tudta, mit kell vele kezdeni, meg is mutatta a barátomnak, hogy hol van a probléma és mit kell vele majd csinálni. Ezt szeretem Zoliban – ő az autószerelő -, hogy nem csak elmondja, hogy mi a gond, aztán a végén elkéri a pénzt, hanem el is magyarázza, hogy mit fog csinálni az autóval, hogy a tulajdonosa is képben legyen és tudja, hogy mi fog történni a saját tulajdonával.

Ez egy két napos munka volt Zoli számára, és megkérte a barátomat, Danit, hogy szerezzen be néhány dolgot neki, ezért egy autósbolt címét megadta Daninak és Dani már ment is vásárolni. Azért így oldották meg a dolgot, mert ami majd marad a termékekből, mint például a motorolaj, azt Zoli nyugodtan elviheti magának, és akkor a későbbiekre is lesz tartaléka. Hasonló olajokra és adalékokra volt még szükség, ezeket mind be is szerezte. Elvitte Zolinak, aki két nap alatt megjavította az autót. Olyan volt, mintha új lett volna, nagyon jól ment és nem volt fura hangja az autónak, miközben Dani ment vele egy kört, úgyhogy abszolút ő is meg volt elégedve Zoli munkájával.

Szerintem nagyon jó, ha az embernek sok ismerőse van, mert így könnyedén tudunk egymásnak segíteni, mint ahogy az ábra is mutatja. Miután kész lett az autó, Dani felhívott, hogy megköszönje a segítségemet és közben mesélt is, hogy milyen az az autósbolt, amit Zoli ajánlott neki. Nincs is olyan messze, így tömegközlekedéssel is teljesen jól el lehet jutni oda, Dani is úgy ment. Elvinni sajnos a saját autómmal nem tudtam volna, mert épp dolgoztam akkor, de ha esetleg mennie kell megint, vagy nekem lenne szükségem valamire, akkor kipróbáljuk, hogy mennyi idő alatt jutunk el oda autóval. Elmondta nekem még azt is, hogy anyagilag is nagyon jól járt, hogy odament, mert az árak is nagyon jók abban az autósboltban. Úgyhogy mindenképpen oda fogok menni én is, ha esetleg oda kerülne a sor. Örülök, hogy az autójával is minden rendben van és a laptopom is nagyon jól működik.