Ha az ember gyermeket vár, bizony mindenre fel kell készülnie. A férjem például furcsamód vett egy fényképezőgépet és letörölte a gépéről a felesleges dolgokat. Ez persze nem olyan furcsa, sokkal inkább az a tény, hogy ez volt a legelső dolga. Mikor megkérdeztem, hogy miért, akkor azt mondta, hogy mert szeretne majd mindent megörökíteni, és hogy a gépén legyen sok szabad hely, ahova le tudja majd menteni az elkészült képeket és videókat. Na mondom, ez nagyszerű, igazán leleményes ez az előregondolkodás, de talán az alapdolgokat kéne először beszerezni. Aztán másnap vett egy cumit. Oké. Végül is, hát kicsiben kell kezdeni, egyet értek vele. Aztán ezt követte egy partedli. Kis idő elteltével mondtam neki, hogy ideje nagyobb dolgokban gondolkodni és eltervezni ezt az egészet. Kialakítani a gyerekszobát, meg ilyenek. Hát jó. Akkor rendeljünk egy babakocsit. Ez volt az új ötletem. De természetesen a férjem valahogy ezt is furán akarta megoldani. Azt mondta ismer egy közösséget, ahol használt babakocsikat adnak-cserélnek el az anyukák. Én ebben nem akartam részt venni, mivel idegenektől sosem vennék semmit sem. Nem tudhatod, hogy milyen betegséget hordozott az ő babája, és még ha kitisztítja a babakocsit, akkor sem biztos, hogy jó lesz. Így hát úgy láttam jónak, hogy ha újat veszünk. Ezt közöltem a férjemmel, mire kétségbe esett:

• Újat? De hát az több százezer forint!
• Na! – csitítottam le. – Nem is! Vannak olcsóak is, de azért egy babakocsinak megvan az ára, mint ahogy mindennek. De gondolj bele, hogy utána évekig abba fog feküdni, ülni és aludni, így mindenképp jót kell vegyünk!
• Jó! És hol vegyünk?
• Szerintem rendeljünk interneten keresztül. Múltkor láttam egy jó webshopot, ahol nagyon jó áron árultak sport babakocsit, és még videók is voltak fenn a használatáról!
• Ez nagyszerű! – örvendett. – És drága?
• Nem mondanám drágának, de gyere, csekkold le te is!

Leültünk a gép elé és megmutattam az oldalt.

• Nahát! És ez ráadásul egy mutsy nexo! – lelkesedett.
• Bizony, bizony. – mondtam neki, habár kissé meglepett, hogy ismeri a babakocsi márkákat. – Látod, 6 színben is lehet kapni. Neked melyik tetszik? Nekem a sötétkék!
• Nekem is!

Mert volna mást mondani, igaz? Végig néztük vele a videókat. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy milyen jó ez a videó manapság, hiszen az ember mivel nincs ott élőbe, nem tudja kipróbálni a babakocsit, de itt videón keresztül olyan, mintha ki tudná próbálni az ember.

• Ha neked tetszik, akkor rendeljük meg! – mondta a férjem.
• Jó, rendben. – mondtam neki.

Persze azt nem mondtam el, hogy már előbb megrendeltem, mint ahogy ő odaült, mert ő ezzel azt könyvelné el, hogy nem számít a válasza, pedig valójában számít, csupán biztos voltam benne, hogy nem fog ellenkezni az akaratommal szemben. Tehát ismerem őt, és tudom, mit mondana. Jó védőbeszéd, nem?

Egyébként meg, az a szerencse, hogy ha egy bizonyos összeg felett rendelsz, akkor ingyenes a szállítás, és végre egy oldal, ahol nem az összeg alá szabják az árakat, hanem felé, hogy még pont elérd. A véleményeket pedig meg lehet osztani az oldalon. Így hát szép lassan, elkezdődtek a vásárlások. Igaz, hogy először az emlékeinknek vettünk tárolót, aztán a babának, de a sorrend nem fontos. A sorrend csak akkor fontos, ha jelentőséget tulajdonítunk neki. Például, ha egy versenyen van első, második és harmadik helyezet, akkor nyilván fontos, hogy ki az első és ki a második. Ha viszont osztott helyen van az eredmény, és mondjuk akár hárman is kapnak első helyet, akkor teljesen mindegy, hogy milyen sorrendbe mondjuk el.

A sport babakocsi hamar megérkezett, és pont úgy nézett ki, mint a képen és úgy működött, mint a videóban. Remélem, hogy a születendő gyermekünk is jó hasznát veszi majd!