Konyhabútor: A konyhád az otthonod lelke? Akkor rendezd is be úgy! Én legalábbis ezt az elvet követtem, amikor nekiálltam a saját konyhám átalakításának.

Sokan most biztos értetlenül álltok e kijelentés előtt. Mi szükségem volt nekem a konyhám átalakítására, és főként, miért érzem szükségesnek, hogy beszámoljak róla? Nos, az előző félévtől felcsaptam szabadúszó informatikusnak, ezért nagyon fontos volt, hogy otthon is olyan munkakörnyezetet tudjak kialakítani magamnak, ahol szívesen töltök időt. És azt kell, hogy mondjam, ez nem volt egyszerű. Sokszor éreztem késztetést, hogy inkább bemegyek és bérelek egy asztalt egy coworking irodában. Úgy éreztem, megbolondulok tőle, hogy nyolc órán át először a gép előtt dolgozom, aztán megint nyolc órát a lakásban teszek-veszek takarítok, ügyet intézek. És mi maradt így a napból? Néhány óra az alvásra, ugyanannak a lakásnak a falai között.

Egy ponton túl pedig sajnos kezdett összecsúszni a munka és magánélet határa, hiszen mindkét életemet ugyanabban a térben éltem. Könnyű ebbe belecsúszni, hiszen végtére is, otthon vagy. Nincs egy egyértelmű, snittszerű befejezése a napnak. Nem érzed úgy, hogy végeztél a munkával, mert nem fogod a táskádat, nem pakolsz össze. Nincs honnan elindulnod, nincsenek körülötted a kollégák akiktől elköszönhetsz. Csak te vagy egyedül otthon, és körülvesz a nagy büdös semmi.

Ilyen és ehhez hasonló, frusztráltabbnál frusztráltabb gondolatok kerítettek hatalmukba, amikor azt mondtam magamnak, elég volt. Ez nem én vagyok. Hol van a jó kedvű, humoros, életvidám srác, aki eddig voltam? Ekkor döntöttem úgy, hogy átalakítom az életemet, és vele együtt a lakó- és munkakörnyezetemet is.

Egyértelmű volt, hogy a konyhával kell kezdenem. Ezt a blogbejegyzést egy ütős, hatásvadász gondolattal indítottam, emlékeztek még? “Konyhabútor: A konyhád az otthonod lelke? Akkor rendezd is be úgy!” Rendkívül büszke vagyok magamra a stilszerű indításért, de sajnos nem engem illet a dicsőség. A gondolatot a http://konyhabutorom.hu/ oldalon találtam, és igencsak megtetszett ez a megfogalmazás. Főként most, amikor annyira szükségem van rá, hogy a munka és magánélet egyensúlyát visszabillentsem, és visszataláljak magamhoz! A megfelelő konyhai berendezés pedig kulcsa lehet a megnyugvásomnak.

Utólag azt kell hogy mondjam, teljesen jól gondoltam, amit az imént most megosztottam veletek. Nagyon örülök neki, hogy belevágtam ebbe a projektbe! A konyha átalakításával visszabillent a lelki egyensúlyom. És miért is ne lenne fontos a megfelelő környezet kialakítása a konyhában? Elvégre, itt indítom a napomat egy finom kávéval, és ha dél körül el akarok szakadni egy kicsit a monitortól, az ebédemet is itt eszem meg. Ezért rájöttem arra, hogy akkor járok jól, ha a konyha egyben lehetőséget biztosít a kiszakadásra is. Egy kellemes kuckót, ahová eltűnhetek egy kis időre a munkától, és ahol feltöltődhetek. Egy tükröt, ahová ha belépek, úgy érzem hazajöttem. Ezért igyekeztem úgy átalakítani a konyhámat, hogy az jelképesen magamra emlékeztessen.

Nekem ez lett az új visszatalálás önmagamhoz. Amióta megléptem ezt a projektet, sokkal könnyebben szakadok el a munkától. Rítusszerűen zárom le a laptopot délután ötkor, és megyek ki a konyhába a jól megérdemelt, nap végi kávémért, miközben megnézem a legújabb részt az egyik kedvenc sorozatomból. Veletek előfordult már, hogy azt gondoltátok, elveszítettétek önmagatokat? Ti hogyan találtátok meg ismét a lelki békéteket? Kíváncsian várom a történeteiteket, ne habozzatok megosztani velem a személyes példákat!