Ahogy már korábban írtam róla, nekem nagyon fontos, hogy listát vezessek a fontos telefonszámokról, jelszavakról, a legjobb receptekről és az olyan weboldalakról, amik már egyszer beváltak és amikre később még szükség lehet. Ezekkel az az egy probléma van, hogy arra is emlékeznem kellene, hogy hova tettem a listát. Szerencsére így a 21. század elején már nem kell papír fecniket őrizgetnem, mert jobb, ha mindent inkább elektronikusan őrzök meg, sőt még jobb ha nem is egy olyan eszközön tartom, ami elromolhat, hanem egyenesen a felhőben. Másik előnye ennek azon kívül, hogy nem kell a lakás minden pontján keresni, hogy hála a szép nyomtatott betűknek, sokkal rendezettebbnek tűnik és mindig olvasható is! Ez ugyebár nem elhanyagolható szempont például egy jelszónál.

A minap pont kezembe akadt az egyik ilyen listám, mert reggel észrevettem, hogy el van dugulva az emeleti WC. Emlékeztem rá, hogy pár éve már történt ilyen és akkor nagyon rendes szakembereket sikerült találnom az Interneten. Emlékszem, hogy csak beírtam a keresőbe, hogy duguláselhárítás árak budapest és már fel is dobta őket újra a rendszer. Gondoltam, hogy megint őket hívom ki, mert több mint 30 év tapasztalattal rendelkeznek, probléma esetén akár egy órán belül kijönnek és amúgy is hívhatom őket bármikor, akkor is ha hétvégén, vagy éjszaka történik a baj.

Szóval ezúttal is kihívtam őket. Megkérdezték, hogy nem dobtam-e valami nem odavalót a WC-be, vagy nem használtunk-e túl sok papírt. Igazából semmi ilyesmiről nem tudok, úgyhogy lehet, hogy a gyerekek csináltak vele valamit. Szerencsére odáig nem fajult a helyzet, hogy emelkedni kezdjen benne a vízszint és elöntse a mosdó padlóját. Nem lett volna jó, ha eláztatjuk az alsó szomszédot, nem az a fajta, aki könnyen túllép egy effajta baleseten. Mindenesetre már maga a dugulás is jelez egyfajta problémát: valószínűleg az S alakú csőben – ami egyébként azért ilyen, hogy a bűzt könnyebben elzárja – megakadhatott valami. Azt mondták a szerelők, hogy nagy szerencse, hogy rögtön őket hívtam és nem próbálkoztam házi módszerekkel, mert abból akár nagyobb baj is lehetett volna. Ha például lefolyótisztító vegyszert öntöttem volna bele, az úgy megköthette volna a dugulást, hogy már csak a WC szétbontásával lehetett volna megoldani a helyzetet, ugyanis ez az anyag nem oldódik hideg vízben. A csőgörény ha lehet még ennél is rosszabb megoldás lett volna, mert könnyen beszorulhat a toalettbe és akkor megint csak oda lyukadhatunk ki, hogy ki kell cserélni az egész csészét. Szóba jöhet még a sima WC pumpa, egyszerűbb esetekben ez akár segíthet is, ám többnyire nem hoz semmilyen változást. Szóval rengeteg itt a bökkenő, egyáltalán nem olyan egyszerű művelet ez, mint amilyennek látszik.

Most, hogy így másodszor is előfordult ez a dugulás, és pont megint az emeleti mosdóban, amit gyakorlatilag csak a gyerekek használnak, gondoltam hogy végére járok a dolog eredetének. Mégiscsak meg kell tanulniuk, hogy a csínytevéseknek következménye van, ráadásul jelen esetben ez forintban és időben is mérhető. Magamhoz hívtam a gyerekeket és megmutattam nekik, hogy nem folyik le a víz a WC-ben. Elmagyaráztam, hogy ez azért probléma, mert ha nem vettem volna időben észre, akkor kiönthetett volna a víz és az beázást okoz, ami pedig további statikai meghibásodásokat és akár penészedést is hozhat magával. Felsoroltam, hogy mi minden okozhatja ezt, ha gondatlanul beleejtjük, vagy netán tudatlanul beledobjuk a WC-csészébe. Ilyenek a különböző női higiéniás termékek, az ételmaradékok, a WC-papír guriga, a babapelenka, a popsitörlő és például a legtöbb fajta papír zsebkendő is. Igazából csak két dolgot szabad beledobni: a száraz- és a nedves toalettpapírt, abból is csak azt, amire rá van írva, hogy a WC-n lehúzható.

Próbáltam kiszedni a gyerekekből, hogy mégis mi volt az ezek közül, ami most belekerült és eldugaszolta a WC-t. Hosszas kérdezősködés után bevallották, hogy előző nap este megtaláltak a szobájukban egy tányérnyi ételt, amit már jó régen felejtettek ott, így biztosan megromlott. Arra jutottak, hogy nem lenne jó, ha simán beledobnák a konyhai szemetesbe, mert amilyen szemfüles vagyok rögtön észre venném és kérdőre vonnám őket. Így ehelyett az a fantasztikus ötletük támadt, hogy húzzák le az emeleti toaletten, így nyom nélkül eltüntethetik a terhelő bizonyítékokat. Igen ám, de ez egy húsos étel volt, méghozzá csontos, és ezek fennakadtak a WC S-alakú keskeny csövében. Azt hiszem nem kell már különösebben magyaráznom a fiúknak, hogy ez mekkora butaság volt és hogy ne csináljanak ilyet többet. Mindenesetre az esti filmnézést meg kellett vonnom tőlük büntetés gyanánt, hogy érzékeltessem a helyzet komolyságát.

Közben visszatértem a szerelőkhöz és beavattam őket a korábbi történésekbe, miszerint a gyerekek rosszalkodtak és egy csirkecsontot kell keresniük a lefolyóban. Ahogy számítottam rá, őket már semmilyen sztori se tudja meglepni, nevettek egyet a történteken és azt mondták, hogy ennél sokkal kellemetlenebb dolgokat szoktak találni az eldugult csövekben. Lehet, hogy kár volt őket buzdítanom, mert olyan elképesztő sztorikkal jöttek elő nekem, hogy tiszta horror volt őket hallgatni. Meséltek beesett okostelefonokról, felújítások során megmaradt építési hulladékokról és persze az örök sláger, ami minden női mosdóban ki van írva, a különböző női higiéniai termékekről. Ezek mellett azért üde színfolt lesz, amikor majd a későbbi ügyfeleiknek sztorizgathatnak a fiaim csirkecsontos csínytevéséről.

Miközben beszélgettünk, a szerelők megtalálták és eltávolították a probléma okát, így szerencsére a WC-csésze cseréje nélkül meg tudták oldani a dolgot. Igazából nem is tellett az egész procedúra túl sok időbe, tényleg látszott, hogy nagyon értik a dolgukat, van már benne rutinjuk és a felszerelésük is igen profi.

Mivel ilyen hamar végeztek a szerelők és éppen nem kellett rohanniuk a következő helyre, megkértem őket, hogy tartsanak egy rövid fejtágítást a gyerekeknek, hogy ők is nyomatékosítsák bennük, hogy a toalettbe nem szabad semmit sem beledobni. Szerencsére jó fejek voltak és könnyen belementek a fiatalság edukálásába. Igazából annyira összebarátkoztak a fiúkkal, hogy a végén már nekem kellett véget vetnem a beszélgetésüknek és a következő baleset elhárítására biztatnom a szerelőket. A kisebbik fiamnak annyira megtetszett, hogy ők szabadon kotorászhatnak a WC-ben, sőt a munkaruhájuk is olyan menő, hogy elhatározta, hogy a következő farsangon WC szerelő szeretne lenni. Ehhez persze szeretné majd kölcsönkérni a ruhájukat, amiből maximum a kabát lehet jó, hiszen ő még bőven gyerekméretet hord. A szerelőknek is megtetszett a rajongás és élvezték, hogy így felnéz rájuk egy kisfiú. Így meg is ígérték neki, hogy a farsang közeledtével majd segítenek neki jelmezt készíteni, sőt, néhány szerszámot is kölcsönadnak majd! Azt hiszem, hogy jövőre egész biztosan ő nyeri majd meg a jelmezversenyt az óvodában!