Már nagyon vártam, hogy jogosítványom legyen. Persze, mint mindenkit, engem is annyira féltettek a szüleim, hogy legszívesebben burokba zártak volna. Egy szem pici lány…

A testvér nélküli élet

Nem tudom, hogy milyen lett volna, ha van egy testvérem, és hogy akkor is ennyire féltettek e volna, vagy mivel megoszlott volna a figyelmük, így nem őriztek volna ennyire. Minden nagyobb bajba, és aggodalomba bele akart anyám halni. Ha más mehetett valamerre, én nem, vagy úgy hogy majdhogynem megőrzésben. De hogyan is lehet ezt megmagyarázni egy anyának, hogy ne aggódjon már annyira.

A barátok

Mindenkit jól szemmel akartak tartani, és még meg is válogatták volna, hogy kivel beszélhetek, ha csak nem lázadok ellene. Egyik alkalommal, már 16-17 évesen anyám igen csak nem szerette az egyik barátnőmet. Értelmes választ nem tudott adni, hogy miért, inkább talán csak azáért, mert nem a legjobb tanuló volt. Zsuzsi jó fej volt, én szerettem, és ez volt a fontos. Mint sok szülő anyám is próbált irányítani, befolyásolni, olykor még eltiltani is, de persze feleslegesen. Aztán ahogy az idő telt, erre ő is rájött, hogy feleslegesen aggódik, és úgy sem befolyásolhat. Makacs voltam mint apám, legalább is sokszor hallottam ezt a mondatot a szájából.

Az idő múlása

A barátok persze jöttek mentek, és mikor én egyetemre mentem, megszakadtak. Azán jöttek másikak, ha nem a tanulás miatt, akkor épp másért féltett anyám. Nem is mertem nagyon senkit hazavinni, és bemutatni, nehogy élve felfalja. Körülöttem, már sok mindenkinek volt jogosítványa, míg nekem még nem, és busszal közlekedtem. Elkezdtem gyűjteni arra, hogy letegyem én is. Persze anyám már a baleseteket láttam, apám viszont segített meggyőzni, hogy ne lásson rémeket. Igaz, ekkor már nem nagyon kellett engedélyt kérnem tőlük, hiszen elmúltam 18 éves, így ha akartam be iratkozhattam.

A gyűjtögetés

Az iskola mellett elkezdtem dolgozni, hogy félre tudjak tenni a jogosítványra. Azért egyik napról a másikra ez sem mehet, így nem 1-2 hónapról volt szó. De örültem is  a munkának, végre van saját keresetem, nem kell kérni a szüleimtől. Végül nem volt szükségem a félre tett pénzre. Hogy miért? A sikeres vizsgák, és angol nyelvtanfolyamok után ez volt az ajándéka a szüleimnek. Végül ők állták a jogosítványom költségeit. Azt hiszem annak köszönhetem, hogy apám közben járt az ügyemben anyámnál…

Nem baj, lesz helye a pénznek, mert most autóra gyűjtök, és addig nem adom fel, amíg meg nem lesz.