Nagyon régen nem voltunk már kettesben a párommal, és nagyon vártam a hétvégét. Már hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk a szállást is, 2 éjszakára.

A munkánk

Sajnos elég húzós a munkánk mind a kettőnknek, így kevesebb a lehetőség a romantikára, és az együttlétre. Van hogy én érek haza későn, van hogy ő, de olyan is előfordul, hogy esetleg nem jön haza éjszaka. Na nem kell semmi rosszra gondolni, én teljesen megbízom benne. Tudom mivel foglalkozik, és hogy mivel jár. Nem mondom, hogy az elején könnyű volt, hiszen a friss kapcsolatot igen csak megtépázza a másik hiánya, de nekünk sikerült valahogyan túllépni rajta.

A szállásunk

Egy csodálatos hotelben foglaltunk le egy hétvégét. Nagyon vártam, mert végre csak mi voltunk, a telefont kikapcsoltuk, és csak a szüleinknek szóltunk, hogy hová megyünk, hogy ne aggódjanak. Tényleg senki nem tudta, hogy még véletlenül se érjenek el bennünket.

Csodás ötlet volt, elmenekülni minden elől, és mindenkitől. Bevallom kicsit tartottam tőle, még anno az első ilyen alkalommal, hogy vajon tudunk e lazulni, pihenni, és tényleg egymással foglalkozni, úgy ahogy kell?. Végül sikerült, és ilyenkor ki van zárva a külvilág. Fürödtünk, szaunáztunk, voltunk masszázson…

A vacsora

Gyertya fényes vacsora volt az egész étteremben. Mikor bementünk, csodás látványt nyújtott a sok égő gyertya. Nem tudom, hogy hány asztal lehetett, mert nem azzal foglalkoztam, de a fények csodásan mutattak.

Minden csodás, a vacsora pedig nagyon finom volt. Egy idegesítő volt csak benne, hogy a mögöttünk ülő asztalnál az illető folyton telefonált. Mi meg konkrétan mindent hallottunk, annyira hangosan beszélt. Még nevettem is magamban, hogy olyan mintha távolsági beszélgetés lenne, hangosan kiabálni kell. A téma, az ausztriai munkavállalás volt.

Ezt a kis kommunikációs hangzavart leszámítva minden jó volt, és remek hétvégét töltöttünk együtt. Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne ha gyakrabban tudnánk elszabadulni egy egy ilyen hátvégére.