A nagyszüleim nagyon szeretnek minden ünnepkor, amikor összegyűlik a család, régi fényképeket nézegetni. Már teljesen hozzászoktunk mi is, és már mi is szívesen vesszük elő a régi képeket és nosztalgiázunk rajtuk. Gondolkoztunk már rajta, hogy ezeket meg kellene őrizni, mert egy idő után biztos, hogy tönkre fognak menni ezek a régi képek. Elszakadhatnak, vagy éppen kikophatnak, és akkor végleg elvesznek. Úgyhogy úgy gondoltuk, hogy minden ilyen régi emléket megőrzünk a jövőkornak. A nagybácsim, aki informatikus, megoldotta a dolgokat. Végül egy adathordozóra mindent rápakolt, úgyhogy legközelebb, ha a nagyszüleim ismét kitalálják, hogy képnézegetős délutánt szeretnének tartani, akkor csak bele dugjuk a számítógépbe az adattároló eszközt, amin minden rajta van, és diavetítéssel ki tudjuk vetíteni, vagy éppen összekötni a számítógépet a tévével és teljesen jó minőségben tudjuk így nézni a képeket és videókat is, merthogy videóink is vannak, de azokat ugye már így tároljuk egy ideje. A régebbiek kazettán voltak, így azokat digitalizálni kellett. A nagyszüleim nagyon örültek ennek, mivel már ők is panaszkodtak korábban, hogy mi lesz a szeretett képeikkel, ha egyszer esetleg tönkre mennek.

Néha ilyenkor elgondolkozom azon, hogy repül az idő, és hogy milyen lehetett akkoriban az élet, amikor ők annyi idősek voltak, mint most én. Minden teljesen más volt, és engem ez úgy érdekelne, legalább egy napra szívesen visszamennék az időbe. Ahogy telnek az évek és nem csak én, de ők is ugyanúgy öregednek, megjelent náluk a sokak által emlegetett időskorban előtörő problémák és betegségek. Nehezebben tudnak már ők is közlekedni, rövidebb távokat képesek megtenni, sokszor még az ülés is gondot okoz, mert fáj a lábuk, a derekuk, stb. Emlékszem, amikor kisebb voltam, a nagymamám futott utánam mindig az utcán, illetve együtt hintáztunk és bicikliztünk. Most pedig már porcerősítő lapul a táskájában, mert szüksége van rá, hogy ne fájjon annyira a lába.

Nem szokott panaszkodni se ő, se a nagypapám, pedig sokszor látom rajtuk, hogy valami nem oké és a fájdalmaktól például rosszul aludtak. Sőt, látom a lakásukban, hogy mennyi gyógyszerük van és tudom, hogy naponta miket kell szedniük, hiszen, mikor a nagyi beteg lett, akkor apuék gyakran mentek át hozzájuk, hogy besegítsenek mindenben, amiben tudnak és ilyenkor természetesen én is velük tartottam és segítettem. Bevásároltam és kitakarítottam, néha én főztem nekik. Igen, tudom, felmerül a kérdés, hogy mit jelent az, hogy néha, hiszen igazán megerőltethettem volna magam. Tudni kell, hogy én tudok főzni, csak nem szeretek. Cserébe bármit megsütök, hiszen sütni pedig imádok. Szóval mondhatni, hogy kompenzáltam a dolgokat.

A porcerősítő rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, ami hozzájárul ahhoz, hogy időskorban is minden rendben legyen a csontokkal. Nekem is van otthon porcerősítőm, ugyanis ez a gyógyszer ízületi fájdalmakra is megoldást nyújt, nekem pedig azzal vannak gondjaim. Nemrég azonban találtam egy webshopot, ahol szinte bármilyen gyógyszert online meg lehet rendelni. Nagyon jó árban van minden, és nagyon gyorsan ki is szállítják, így még ezzel sem kell bajlódni. Amikor a családnak szüksége van valamire, akkor innen szoktunk rendelni, hiszen megéri és nagyon kényelmes megoldás. Anyukám például mindig innen veszi a különböző por állagú vízben oldódós gyógyszereket megfázásra, míg a nagyszüleimnek a porcerősítő és egyéb gyógyszer megrendelése a legfőbb kérés, ami ilyenkor elhangzik a szájukból. Nem utolsó sorban pedig apukámat kell megemlítenem, ha a webshopból való gyógyszerrendelésről van szó, ugyanis neki a foga a leggyengébb pontja. Ha az fáj, akkor a világból ki lehet őt kergetni, ez az egy az, amit sehogy sem tud elviselni. Mondjuk, azért azt hozzá kell tennem, hogy nem tartunk titokban egy egész gyógyszertárat otthon, amit lehet, megpróbálunk házi praktikával megoldani, mert nem nagyon szeretünk gyógyszereket szedni. De, ha egyszer muszáj és nincs más megoldás…

A porcerősítő egyébként nagyon sokat segít a nagyszüleimnek, ezt egy idő után mindenki észrevette, főleg ők, mert már nem fáj annyira a lábuk, mint előtte, amikor semmit nem szedtek rá. Ezt amúgy is az orvos ajánlotta nekik, szóval nem csak ráböktek egyre aztán majd lesz, ami lesz. Azt amúgy sem engedtem volna nekik, mert mi van akkor, ha valamilyen gyógyszerre allergiásak és éppen nincs senki náluk, ők pedig rosszul lesznek tőle. Azt azért nem mondom, hogy egy hegyet meg tudnának mászni, de sokkal jobb állapotban vannak a lábaik, mint előtte, így akár egy nagyobb séta sem okoz gondot nekik a városban. És amúgy is itta jó idő, lehet menni sétálni, azt hiszem valamikor közösen elmegyünk és fagyizunk közben egy jót.